A sportoló aktuális felkészültségi szintjén!
Nem az ambícióinkból, nem az elvárásainkból, és végképp nem mások elvárásaiból kell kiindulnunk, hanem abból a pontból, ahol jelenleg tartunk. Ez az igazi alapja a tudatos és hosszú távon sikeres fejlődésnek.
Sajnos az évek során, miközben rekreációs sportolókkal dolgoztam, túl sok rossz példával találkoztam. Sokan túlságosan ambiciózusak, és olyan emberektől tanulnak, akik ugyanilyen túlzott elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben. Idővel falba ütköznek, és sajnos gyakran ott is maradnak, sokszor anélkül, hogy egyáltalán megértenék, mi történt velük. Sokan türelmetlenek is. Elvesznek a közösségi médiában keringő információk özönében, könnyen elhiszik, hogy a maraton vagy az Ironman teljesítése egyszerű feladat, és mindenáron ilyen élményekre vágynak. A mai világban ugyanis sokan úgy érzik, hogy egy ilyen cím nélkül nem lehetnek igazán sikeresek vagy elismertek – mintha ez határozná meg a személyazonosságukat. Ez korunk egyik legnagyobb tévedése. Túl sok az információ, de kevés a valódi tudás és még kevesebb a tapasztalat. A mennyiség felülírja a minőséget. Természetesen mindenkinek meg kell élnie valamiből. Az influenszereknek, a megfelelő szakmai háttér és gyakorlati tapasztalat nélküli, gyorsan képzett edzőknek, valamint azoknak is, akik többet költenek marketingre és reklámra, mint saját szakmai fejlődésükre, szakkönyvekre vagy minőségi továbbképzésekre. Ők gyakran azt az üzenetet közvetítik, hogy futni könnyű, maratont futni könnyű, és hogy mindenáron Ironmanné válni – függetlenül attól, milyen árat fizet érte a szervezet vagy mennyi idő alatt teljesíti a távot – kiváltság, sőt még ennél is rosszabb: IDENTITÁS. Pedig a sportnak nem az identitásunk bizonyításáról kell szólnia, hanem az egészségünkről, a fejlődésünkről és arról, hogy hosszú távon jobb életminőséget biztosítson számunkra.
Mindez nincs összhangban sem az ember evolúciójával, sem a testünk valódi szükségleteivel és természetes adottságaival.
A kiindulási szinttől az alkalmazkodásig
Mindenkinek megvan a saját kiindulási szintje, amely már az első edzés alkalmával könnyen felmérhető. Egy valóban felkészült edző ezt elsősorban a mozgásminták elemzésén keresztül végzi. Ez ugyanúgy igaz az élsportolókra, mint azokra, akik teljesen kezdőként vágnak bele a mozgásba. Minden ember saját, egyedi mozgásmintákkal rendelkezik. A saját korábbi maximumunkból kiindulni az egyik legnagyobb hiba – és sajnos ez különösen gyakori a rekreációs sportolók körében. A maximum fölé nem lehet építkezni, onnan már csak visszafelé vezet az út… Teljesen ésszerűtlen onnan folytatni az edzést, ahol két-három héttel, hónappal vagy akár évekkel korábban abbahagytuk, ha azóta nem edzettünk rendszeresen. Ugyanilyen elképzelhetetlen, hogy valaki kizárólag futással foglalkozzon, miközben teljesen elhanyagolja az erőfejlesztést, a hajlékonyságot és a mobilitást. A kiegyensúlyozott fejlődéshez ezek mind elengedhetetlenek.
Képzelj el egy tízéves gyermeket, aki beül egy autóba vezetni. Valószínűleg képes lenne elindítani és vezetni az autót anélkül, hogy azonnal problémába ütközne. Most azonban képzeld el, hogy ugyanezt a gyermeket kiengedjük a forgalomba. Nagy valószínűséggel nem tudna megfelelően reagálni a közlekedési helyzetekre, és könnyen súlyos, akár végzetes balesetet okozhatna. Miért? Mert nem véletlen, hogy a vezetői engedélyt csak 18 éves korban vagy később lehet megszerezni. Előbb ki kell alakulniuk azoknak a képességeknek – ebben az esetben elsősorban a kognitív képességeknek –, amelyek elengedhetetlenek a biztonságos közlekedéshez. Ugyanez érvényes a sportra is: önmagában az, hogy képesek vagyunk egy mozgást végrehajtani, még nem jelenti azt, hogy a testünk fel is készült annak biztonságos és hosszú távon fenntartható terhelésére.
Ugyanez az elv érvényes a sportban is. A fizikai és motoros képességek fejlesztése egy tudatosan felépített edzésfolyamat eredménye, amely gyakran éveket vesz igénybe. Most képzeld el, hogy egyik napról a másikra maratonfutó szeretnél lenni, miközben tegnap még egy hosszabb sétát sem tettél. Mekkora az esélye annak, hogy sérülést szenvedsz, mert a szervezeted nincs felkészülve az ilyen terhelésre? Óriási!
A saját képességeink tudatos irányítása
A kiindulási felkészültségi szinted döntő szerepet játszik abban, hogy valaha lefutsz-e egy maratont, és ha igen, milyen hatással lesz az a testedre. Magad körül sok olyan embert láthatsz, akik látszólag gond nélkül teljesítenek egy maratont – egyszer, kétszer, vagy akár havonta egyet. Amit azonban nem látsz, azok az évek alatt megszerzett alapok, a felkészültségi szintjük, a heti edzésmennyiségük, az edzésmódszereik, a mentális felkészültségük, a korábbi vagy jelenlegi sérüléseik, illetve az sem, hogy valóban örömmel sportolnak-e, vagy csupán megszokásból teljesítik a feladataikat. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy túl sok a rossz példa körülöttünk. Ha engem kérdezel, a rekreációs futók mintegy 70%-a nem kapna „vezetői engedélyt”, mert sajnos még nem tanulta meg megfelelően irányítani a saját „járművét” – a testét.
Függetlenül attól, hogy az a célod, hogy lefuss 5 kilométert, egy félmaratont, egy maratont vagy akár teljesíts egy Ironmant, tudnod kell, hogy a felkészülési idő hossza mindig attól függ, milyen fizikai állapotban kezdtél bele, és milyen mértékben képes a szervezeted alkalmazkodni a terheléshez. Egyesek számára ez a folyamat viszonylag rövid lesz, másoknak több évre lesz szükségük, és vannak olyanok is, akik – különböző okok miatt – soha nem érik el ezt a célt. Ez azonban nem kudarc, hanem annak felismerése, hogy minden ember más kiindulási adottságokkal és alkalmazkodóképességgel rendelkezik.
Senki sem ugyanazokkal az adottságokkal vág bele a sportba
Fogadd el, hogy nem vagyunk egyformák, és ami az egyik embernek beválik, nem feltétlenül megfelelő a másiknak is. Fogadd el, hogy nem követheted hosszú távon egy másik futó edzéstervét, mert nagy valószínűséggel az nem a te fejlődésedet fogja szolgálni. És fogadd el azt is, hogy az internetről letöltött edzéstervek a tömegek számára készülnek – semmi közük hozzád, a te adottságaidhoz, céljaidhoz vagy aktuális állapotodhoz. Éppen ezért nem is vezetnek valódi fejlődéshez, hiszen eredetileg nem **NEKED** készültek.
És mindig légy óvatos, amikor idealizálsz valakit, akinek valójában nem ismered az útját. Nem tudod, honnan indult, milyen áldozatokat hozott, milyen genetikai adottságokkal rendelkezik, vagy milyen árat fizetett a sikereiért. Neked a saját utadat kell járnod, a saját testeddel, a saját életeddel és a saját mindennapi kötelezettségeiddel. Tedd önmagad jobbá azzal, hogy minden nap időt szánsz a mozgásra és az egészségedre. És tedd fel magadnak a kérdést: valóban az a cél, hogy rekreációs sportolóként minél több maratont, Ironmant vagy más emberfeletti kihívást teljesíts, vagy inkább az, hogy életed végéig erős, egészséges és funkcionálisan jól működő maradj? Azt gondolhatod, hogy a kettő ugyanaz. Sajnos nem az. Körülöttünk túl sok olyan rossz példa van, amelyről ritkán beszélünk, pedig nagyon sokat tanulhatnánk belőlük.
Ne hasonlítsd magad másokhoz – helyette tanuld meg tisztelni és gondosan ápolni a saját testedet, valamint hálásnak lenni minden apró előrelépésért, minden sétáért, minden egyes lélegzetvételért és minden szívdobbanásért.
Kezdd el még ma! Ha pedig úgy érzed, hogy szükséged van támogatásra, bátran fordulj egy szakmailag felkészült edzőhöz. A segítségkérés nem a gyengeség, hanem a tudatos fejlődés jele.
Minden blogbejegyzésem célja, hogy elgondolkodtasson.
