Az elmúlt években a futás szinte valódi megszállottsággá vált. Ha valaki fogyni szeretne, az első tanács, amit szinte biztosan hallani fog, így hangzik: „Kezdj el futni!” A közösségi médiát elárasztják az előtte–utána fotók, az alkalmazások számolják a kilométereket, a maratonok és félmaratonok pedig az egészséges életmód szimbólumaivá váltak. Felmerül azonban a kérdés: vajon a futás valóban a legtermészetesebb és leghatékonyabb módja a fogyásnak, vagy csupán egy olyan elképzelés, amelyet a modern fitneszipar idővel megkérdőjelezhetetlen dogmává emelt?
A válasz nem ilyen egyszerű.
Evolúciós szempontból őseink nem azért futottak nap mint nap tíz vagy húsz kilométert, hogy jobb kondícióba kerüljenek. Idejük nagy részét gyaloglással töltötték. Gyalog kerestek élelmet, vizet, menedéket és új területeket. Az antropológiai becslések szerint a vadászó-gyűjtögető emberek naponta 10–20 kilométert tettek meg, de többnyire lassú vagy közepes tempóban.
A futás természetesen része volt az életüknek, de egészen más célt szolgált. Rövid ideig tartó tevékenység volt: veszély esetén menekülésre, illetve a vadászat utolsó szakaszában alkalmazták. Az ember valóban képes hosszú távon futni, amit az úgynevezett kitartó vadászat (persistence hunting) jelenségét vizsgáló kutatások is alátámasztanak. Ez azonban nem a mindennapi mozgásforma volt, hanem egy speciális stratégia, amelyet csak meghatározott körülmények között alkalmaztak. Más szóval: az ember evolúciósan képes a futásra, de nem arra fejlődött ki, hogy nap mint nap rekreációs céllal fusson a fogyás érdekében.
Az az elképzelés, hogy a futás mindenki számára a legjobb rekreációs mozgásforma, főként a múlt század hetvenes éveiben kezdett elterjedni. A kocogás (jogging) népszerűsödése, Jim Fixx The Complete Book of Running című könyve, valamint a sportfelszerelés-ipar későbbi robbanásszerű fejlődése hozzájárult ahhoz, hogy a futás az egészséges életmód szinonimájává váljon. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a futás mindenki számára univerzális megoldás.
A tudományos kutatások azt mutatják, hogy a testsúlycsökkentés szempontjából a legfontosabb tényező az energiadeficit, vagyis az elfogyasztott és az elégetett energia közötti egyensúly. A rendszeres testmozgás kétségtelenül fontos, önmagában azonban ritkán vezet jelentős fogyáshoz, ha közben az étrend nem változik. Sőt, sokan egy intenzív edzés után öntudatlanul több kalóriát fogyasztanak, mint amennyit az edzés során elégettek, vagy a nap hátralévő részében kevésbé aktívak lesznek. Ennek következtében a teljes napi energiafelhasználás gyakran alig változik.
Különösen nagy problémát jelent ez azoknál, akik jelentős túlsúllyal küzdenek.
Ez különösen nagy problémát jelent azok számára, akik jelentős túlsúllyal rendelkeznek. Amikor valaki 30–40 kilogramm súlyfelesleggel kezd el futni, minden egyes lépés óriási terhelést jelent a térdek, a csípő és a bokaízületek számára. Futás közben az ízületekre ható erő elérheti a testsúly kétszeresét vagy akár háromszorosát is. Egy 120 kilogrammos ember esetében ez azt jelenti, hogy minden talajra érkezéskor több száz kilogrammnyi terhelés halad át a térdízületeken. Ha ehhez hozzávesszük a gyenge izomzatot, a csökkent mozgékonyságot és a gyakran évek óta fennálló ülő életmódot, a sérülések kockázata jelentősen megnő.
Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy sokan már néhány hét után feladják. Nem azért, mert nincs bennük kitartás vagy akaraterő, hanem azért, mert olyan mozgásformát választottak, amely még nem felel meg a jelenlegi fizikai állapotuknak.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a túlsúlyos embereknek nem kellene mozogniuk. Éppen ellenkezőleg.
A legjobb kiindulópontot általában a mindennapi séta, a kezdők számára megfelelő erőfejlesztő gyakorlatok, a kerékpározás, az úszás vagy az ellipszistréneren végzett edzés jelentik. Ezek a mozgásformák lehetővé teszik a jelentős energiafelhasználást, miközben lényegesen kisebb terhelést rónak az ízületekre. Ezzel párhuzamosan növekszik az izomtömeg, javul az állóképesség, és a szervezet fokozatosan felkészül az összetettebb, nagyobb terheléssel járó mozgásformákra.
Csak akkor, amikor a testsúly már csökkenni kezd, az izmok megerősödnek, és a mozgékonyság javul, válhat a futás kiváló következő lépéssé – természetesen akkor, ha az illető valóban szeretne futni.
Fontos hangsúlyozni, hogy a futás önmagában nem rossz dolog. Éppen ellenkezőleg: számos bizonyított előnye van. Javítja a szív- és érrendszer, valamint a tüdő működését, növeli az aerob állóképességet, csökkenti számos krónikus betegség kialakulásának kockázatát, és kedvezően hat a mentális egészségre is. A probléma akkor kezdődik, amikor a futást úgy állítják be, mint az egyetlen vagy mindenki számára legjobb módszert a fogyásra.
Az egyik legnagyobb tévhit, hogy valaki, aki korábban soha nem sportolt, és jelentős túlsúllyal küzd, egyszerűen „elkezd futni”, és ezzel megoldja a problémát. Ez olyan, mintha valakit, aki még soha nem játszott hangszeren, rögtön egy koncert színpadára küldenénk fellépni. Vannak lépések, amelyeket egyszerűen nem lehet kihagyni.
Edzőként még egy dolgot gyakran megfigyelhetünk. Az emberek sokszor nem reálisan ítélik meg a saját aktuális fizikai állapotukat. Nem a túlsúly jelenti a legnagyobb problémát, hanem az, amikor figyelmen kívül hagyják, hogy a testnek megvannak a maga korlátai. Az edzésprogramot mindig az emberhez kell igazítani – nem pedig az embert az edzésprogramhoz.
A legjobb edzés nem az, amelyik a leglátványosabban mutat a közösségi médiában. A legjobb edzés az, amelyet rendszeresen, sérülések nélkül és hosszú távon is képes vagy végezni.
Éppen ezért a séta továbbra is az egyik leginkább alulértékelt mozgásforma. Ingyenes, szinte mindenki számára elérhető, nem igényel különleges felszerelést, és a mindennapok természetes részévé tehető. A tudományos kutatások következetesen azt mutatják, hogy jelentősen hozzájárul az egészség megőrzéséhez, különösen akkor, ha egy összességében aktív életmód részét képezi.
A végén talán érdemes lenne másképp feltenni a kérdést. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „Futnom kell ahhoz, hogy lefogyjak?”, hasznosabb lenne ezt megkérdezni: „Milyen mozgásformát képes a testem jelenleg biztonságosan elviselni, és melyiket tudom hosszú éveken át rendszeresen végezni?”
Mert nem az a cél, hogy lefusd az első öt kilométeredet. A valódi cél az, hogy olyan mozgásszokást alakíts ki, amely egy életen át elkísér.
