Longevity – A hosszú élet titkai – II. rész

A hosszú élet nem a véletlen műve. Korábban már írtam a hormonokról, az életmódról és a mindennapi mozgás jelentőségéről. A hosszú élet azonban nem csupán egy szám a papíron, hanem annak képessége, hogy önállóan tudjunk mozogni, felállni, megfogni valamit, egyensúlyozni, és mindezt mások segítsége nélkül végezni. Ideje másképp tekintenünk a fizikai aktivitásra. Ahelyett, hogy újabb és újabb trendeket kergetnénk, folyamatosan a saját határainkat feszegetnénk, vagy újra és újra falakba ütköznénk, érdemes visszatérnünk az alapvető mozgásmintákhoz. Mert a felnőtté válás, az érettség és az öregedés nem azt jelenti, hogy eltávolodunk az alapvető emberi mozgásoktól. Éppen ellenkezőleg. Ahogy telnek az évek, ezek jelentősége egyre nagyobb lesz. A valódi hosszú távú egészség nem a bonyolult megoldásokban rejlik, hanem abban, hogy megőrizzük azokat a képességeket, amelyek lehetővé teszik számunkra a szabad, önálló és magabiztos mozgást egész életünk során.

 

Ideje másképp tekintenünk a fizikai aktivitásra. Ideje abbahagynunk a múló fitnesztrendek hajszolását, és visszatérnünk az alapokhoz. Mert a felnőtté válás, az érettség és az öregedés nem azt jelenti, hogy eltávolodunk az alapvető mozgásmintáktól – éppen ellenkezőleg. Nézzük meg, melyek azok az egyszerű tesztek, amelyek orvosi vizsgálat nélkül is képesek árnyaltabb képet adni a jelenlegi egészségi állapotunkról, fizikai felkészültségünkről és funkcionális képességeinkről.

Vannak olyan egyszerű tesztek, amelyek egészségünkről és a hosszú távú vitalitásunkról olykor többet mondanak, mint számos drága laboreredmény. Ebben az írásban ezeket vesszük sorra: az erő, a hajlékonyság és a mozgékonyság tesztjeit, valamint azt, hogy miért érdemes figyelmet fordítani rájuk.

Sitting - rising teszt (SRT)

Néhány évvel ezelőtt megemlítettem ezt az érdekes tesztet a futóimnak, és végül ki is próbáltuk együtt. A teszt valós, és lehet, hogy néhányan már hallottak róla. Ugyanakkor rendkívül értékes eszköz lehet az egészségi állapot és a funkcionális képességek felmérésében. Amikor először meséltem róla, sokan nevetve fogadták, néhányan pedig legyintettek rá. A meglepetés akkor érte őket, amikor a gyakorlatban is kipróbálták, és kiderült, hogy többen nem tudják megfelelően végrehajtani. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy néha a legegyszerűbbnek tűnő feladatok mutatják meg a legtöbbet arról, milyen állapotban van valójában a testünk.

A szóban forgó teszt egy brazil kutatáshoz kapcsolódik, amelyben 2002, 51 és 80 év közötti személy vett részt. A résztvevőket hat éven keresztül követték nyomon. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék a korai halálozás kockázatát, illetve annak kapcsolatát bizonyos funkcionális mozgásképességekkel. A teszt során minden résztvevő legfeljebb 10 pontot érhetett el: 5 pontot a padlóra való leülésért és 5 pontot a felállásért, amennyiben mindkettőt külső segítség nélkül tudta végrehajtani. Minden olyan testrész használatáért, amelyet támaszként vett igénybe – például a kezek vagy a térdek segítségéért –, egy pont levonás járt. Minél kevesebb segítségre volt szükség a mozdulat végrehajtásához, annál magasabb pontszámot kapott az adott személy.

Az, ha valaki nem képes segítség nélkül, a kezeit használva felállni a földről, a csökkent funkcionális képességek egyik fontos jele lehet, és összefüggést mutathat a korai halálozás magasabb kockázatával. Ez a kockázat nem csupán a szív- és érrendszer állapotára vonatkozik, hanem általánosabban az egészségi állapotra, a fizikai fittségre és arra a képességre is, hogy az ember idősebb korban önállóan tudjon működni a mindennapokban. Más szóval: a földről való leülés és felállás képessége nem önmagában fontos, hanem azért, mert egyszerre tükrözi az erőt, a mobilitást, az egyensúlyt, a koordinációt és a mozgáskontrollt – vagyis azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák, mennyire maradunk önállóak az évek múlásával.

Ennek a képességnek a gyakorlását ma már sok szakember ajánlja az elesések megelőzésének részeként az idősebb korosztály számára. A hatéves utánkövetés során azoknál a résztvevőknél, akik a teszten mindössze 0–3 pontot értek el, közel ötször nagyobb volt a halálozás kockázata, mint azoknál, akik 8–10 pontot kaptak. A kutatás eredményei szerint minden egyes plusz pont körülbelül 21%-kal alacsonyabb halálozási kockázattal járt együtt, ami arra utal, hogy a jobb funkcionális állapot szoros kapcsolatban állhat a hosszabb és jobb minőségű élettel. Természetesen nem maga a teszt „hosszabbítja meg” az életet. A magasabb pontszám inkább annak a jele, hogy az illető megőrizte azokat a fizikai képességeket – az erőt, a mobilitást, az egyensúlyt, a koordinációt és a mozgáskontrollt –, amelyek kulcsszerepet játszanak az egészséges öregedésben és az önállóság megőrzésében.

A teszt egyszerre méri a hajlékonyságot, a koordinációt, a mozgékonyságot és az egyensúlyt, vagyis több olyan képességet, amelyek együtt határozzák meg a funkcionális mozgásképességünket.

Da li je dovoljno biti vrhunski sportista ili briljirati u jednoj disciplini? Ili stalno pomerati granice? Nažalost, ne. Sve to neće popraviti već loše funkcionalne sposobnosti. Ali može se pomoći! Redovnim istezanjem, FMR rolanjem, koordinacionim i jačajućim vežbama ove sposobnosti se značajno mogu poboljšati.

Forrás: Brito, L.B.B. et al. Ability to sit and rise from the floor as a predictor of all-cause mortality, European Journal of Preventive Cardiology, 2012.

A lábujjak elérése teszt

Egy másik kutatás, amelyet a University of North Texas munkatársai végeztek, arra utal, hogy az a képesség, hogy ülő helyzetben, nyújtott lábakkal elérjük a lábujjainkat, összefüggésben állhat az artériák állapotával, különösen középkorú embereknél. A vizsgálat szerint a hajlékonyság bizonyos mértékig kapcsolatban lehet az érfalak rugalmasságával, ezért ez az egyszerű teszt közvetett információt nyújthat a szív- és érrendszer állapotáról is. Természetesen ez nem helyettesíti az orvosi vizsgálatokat vagy a kardiológiai szűrést, de hasznos jelzés lehet arra vonatkozóan, hogy a szervezet általános funkcionális állapota milyen összefüggésben állhat a keringési rendszer egészségével.

A kutatás eredményei szerint azoknál a résztvevőknél, akik ülő helyzetben, nyújtott lábakkal nem tudták elérni a lábujjaikat, az artériák rugalmassága általában alacsonyabb volt. Az artériák csökkent rugalmassága pedig a szív- és érrendszeri kockázatok egyik korai jelzője lehet. A vizsgálat arra utalt, hogy kapcsolat állhat fenn a test hajlékonysága és az erek rugalmassága között. Más szóval: a jobb mobilitás és hajlékonyság nemcsak a mozgás minőségéről árulkodhat, hanem bizonyos esetekben a keringési rendszer állapotáról is adhat közvetett információt. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ez összefüggés, nem pedig közvetlen ok-okozati kapcsolat. A hajlékonyság önmagában nem helyettesíti a kardiológiai vizsgálatokat, de egy érdekes és könnyen elvégezhető funkcionális mutató lehet az általános egészségi állapot felmérésében.

Mi köze van a combhajlítóknak a szív egészségéhez? Nagyon is sok! A combhajlítók olyanok, mint egy fék, amelynek az a feladata, hogy életben tartson bennünket. Ha az artériák merevek lennének, nyújtás közben akár sérülhetnének is. Az idegrendszer érzékeli a veszélyt, és „megfeszíti” a combhajlító izmokat, hogy megvédjen minket. Az artériák azonban továbbra is merevek maradnak.

Hogyan tudunk erre hatni? A GFM (Ground Force Method) módszer dinamikus mobilitási gyakorlatai nemcsak az izmokra hatnak, hanem pozitívan befolyásolják a mozgékonyságot, a hajlékonyságot és az artériák rugalmasságát is. A kulcs a megfelelően felépített edzésben rejlik. Természetesen a táplálkozás szerepe is mindig fontos.

Forrás: Lakatos Péter – Paleolit edzés

A jó hír az, hogy ezen lehet változtatni, és mi az OptiFormaBoxban rendszeresen foglalkozunk is ezzel.

A markolóerő és a korai halálozás összefüggése

A kézszorító erő (**grip strength**) az egyik legegyszerűbb módja a szervezet általános izomerejének felmérésére. Mérésére általában kézi dinamométert használnak, ugyanakkor a mindennapi életben is sokat elárul az ember fizikai állapotáról, ha például nehezen tud kinyitni egy befőttesüveget, vagy gondot okoz számára a bevásárlószatyrok cipelése. 

A kutatások szerint a gyenge marokerő fontos jelzője lehet a következőknek:

  • az időskori fizikai leépülésnek (frailty),
  • az elesések fokozott kockázatának,
  • a kognitív funkciók hanyatlásának (emlékezet, gondolkodás),
  • a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatának,
  • és a magasabb összhalálozási kockázatnak.

A témával kapcsolatos egyik legjelentősebb kutatás a 2015-ben publikált PURE tanulmány volt, amely több mint 140 000 embert vizsgált 17 országban. Az eredmények szerint a kézszorító erő minden 5 kilogrammos csökkenése 16%-kal növelte a korai halálozás kockázatát. A kutatás azt is kimutatta, hogy az alacsony kézszorító erő bizonyos esetekben jobb előrejelzője volt a halálozási kockázatnak, mint a vérnyomás vagy a testtömegindex (BMI).

Mit jelent ez a mindennapi életben? A marokerő nem csupán a kéz erejét tükrözi – szoros kapcsolatban áll az általános egészségi állapottal és az izomrendszer működésével is.

A gyenge szoritás sokszor a következőt jelenti:

  • csökken a mindennapi tevékenységek önálló elvégzésének képessége,
  • nő az ágyhoz kötöttség és az időskori kórházi kezelés kockázata,
  • lassabb a felépülés a betegségek után.

Forrás: Leong DP et al. (2015). Prognostic value of grip strength: findings from the Prospective Urban Rural Epidemiology (PURE) study. The Lancet, 386(9990), 266–273. 

Mi ebből a tanulság?

A test nem hazudik. Nem kell vérvételi eredmény ahhoz, hogy észrevegyük: ha nehéz lehajolni és bekötni a cipőfűzőt, kinyitni egy befőttesüveget vagy felállni a földről, akkor itt az ideje cselekedni.

Az erő = életminőség. Nem a nagy izmok számítanak, hanem a funkcionális erő, amely lehetővé teszi, hogy idősebb korban is önálló és aktív maradj. Mindezen képességek fejlesztésén az OptiFormaBoxban a következők segítségével dolgozunk: Ground Force Metod. 

Minden blogbejegyzésem célja, hogy elgondolkodtasson.