Sportolóként már fiatal koromban megtanultam, hogy minden versenyszezon elején világos és reális célokat kell kitűzni magunk elé. Ez segít a tudatalattinknak abban, hogy könnyebben a megvalósítás felé irányítson bennünket. Már 16 évesen volt egy nagyon pontos és hosszú távú célom: nem akartam az őseim nyomdokaiba lépni, nem akartam örökölni vagy továbbvinni az állítólag örökletes betegségeiket, nem akartam elhízni, és mindazt sem, ami ezzel együtt jár. Ma, 50 évesen úgy érzem, bátran kijelenthetem, hogy ezt a célomat sikerült megvalósítanom. Valóban nem úgy élek, mint az őseim, és nincsenek anyagcsere-betegségeim. A testösszetételem, a gyorsaságom és az állóképességem már csak a hab volt a tortán, hiszen ezeket a képességeket nem örököltem senkitől – kitartó munkával értem el őket. Amikor jelentkezők keresnek meg például futóedzés miatt, a legnagyobb problémát általában a céljaik meghatározásában látom. Pontosabban abban, hogy **egyáltalán nincsenek meghatározott céljaik.** Ha valóban professzionális szemlélettel szeretnénk megközelíteni a fejlődést, én a következő módon tűzném ki a célokat:
- Az egészség
- A teljesítmény fejlesztése
- Esztétika és testösszetétel
Kezdjük az egészséggel. Ezt az a terület, amely felett a legtöbben egyszerűen elsiklanak. Az egészség kellene lennie minden jól meghatározott és tudatosan felépített edzésterv alapjának. Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, mozognunk kell – de egyáltalán nem mindegy, hogyan tesszük ezt. Minden mozgás elsődleges célja az kellene legyen, hogy hatékonyabbá, könnyedebbé, erősebbé és gyorsabbá váljunk benne. A legtöbben azonban csak gyűjtik a megtett kilométereket vagy az edzésórákat, anélkül hogy észrevennék: ha ugyanúgy folytatják tovább, idővel lassabbá, merevebbé és korlátozottabbá válhatnak a mozgásukban. Ez pedig éppen az ellenkezője annak, amit el szeretnének érni. A több mozgás önmagában nem jelent jobb mozgást. A jobb mozgás az, ami idővel lehet több is. Ezért az első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, nem az, hogy milyen sportot válasszunk, hanem az, hogy az adott tevékenység valóban javítja-e az egészségünket, vagy éppen ellenkezőleg, fokozatosan rombolja azt. Mert a kettő egyáltalán nem ugyanaz.
A teljesítmény fejlesztése szintén nem olyan szempont, amelyre az emberek többsége tudatosan gondol. Sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy a teljesítmény szinte mindenkinél javítható a jelenlegi állapotához képest.
Sokan egyszerűen elfogadják, hogy ott tartanak, ahol tartanak, és úgy gondolják, hogy ez az ő formájuk, amely az évek múlásával legfeljebb csak romolhat, hiszen hosszú ideje nem tapasztaltak valódi fejlődést.
Pedig ha közösen pontosan meghatározzuk a célokat, keretet adunk a munkának, és kijelölünk egy konkrét célt – legyen az egy verseny vagy bármilyen más kihívás egy adott időszakon belül –, akkor a fejlődés szinte elkerülhetetlen.
Megfelelő edzésmódszerek, tudatos tervezés és helyes periodizáció alkalmazásával az eredmények nem a véletlenen múlnak, hanem a folyamat természetes következményeivé válnak.
Végül ejtsünk néhány szót az esztétikáról is.Sajnos ezen a területen vallanak kudarcot a legtöbben, miközben szinte mindenki jobban, karcsúbban szeretne kinézni. Amíg azonban valaki nem érti meg az egészség és a teljesítmény jelentőségét, és kizárólag a külsejére koncentrál, addig a változás nehezen fog bekövetkezni. Sokan hajlandók edzéssel „büntetni” magukat, ahelyett hogy a mozgásra egy hosszú távú befektetésként tekintenének.
A médiából érkező félrevezető információk, valamint a fitneszipar által közvetített torz képek miatt sok emberben téves elképzelés alakul ki az egészségről, a saját testéről és az esztétikáról. Pedig a sport nem büntetés. A mozgás olyan természetes állapot, amelyre a test és az elme egyaránt teremtve lett.
A megfelelő edzés, a tudatos táplálkozás, a minőségi alvás és a helyes légzés együtt rendkívül jó eredményekhez vezethetnek. A valódi változás nem egyik napról a másikra történik, hanem ezeknek a szokásoknak a következetes összhangjából születik meg.
Gyakran látok futókat, akik görcsös arckifejezéssel, állandó fájdalomban futnak, és minden erejükkel próbálnak végrehajtani egy olyan mozgást, amelyről azt hiszik, hogy képesek rá – mert valahol ezt olvasták, vagy mások ezt mondták nekik.
Valóban sok mindenre képesek vagyunk, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen meglévő diszfunkciókkal, milyen életkorban és milyen egészségi állapotban kényszerítjük a testünket még egy újabb lépésre. Az sem mindegy, hogy megfelelően felkészítettük-e a szervezetünket az előttünk álló terhelésre.
Én nem szeretem hamis illúziókba ringatni az embereket, és nem veregetem meg a vállukat azért, hogy képesek valamire, amire jelenleg még nincsenek felkészülve. Edzőként ezt a szakmám elárulásának érezném.
Az évek során egyre kritikusabban kezdtem tekinteni az egészség és a futás kapcsolatára. Sok minden, amit az emberek csodálnak, valójában a virtuális világ által teremtett illúzió, és kevés köze van a valósághoz. Fontos, hogy ezt felismerjük.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy idősebb korban, vagy bizonyos testi korlátokkal ne lehetne helyesen és eredményesen sportolni. Éppen ellenkezőleg. A megfelelő megközelítéssel, tudatos felkészüléssel és türelemmel a mozgás életünk bármely szakaszában fejlődést, egészséget és örömet hozhat.
Akik hozzám fordulnak segítségért, egy tudatosan felépített és szakmailag megalapozott folyamat részesei lesznek, amelyben a fent említett területek egyike sem marad figyelmen kívül. Mindez a hosszú évek során megszerzett tapasztalatra, valamint arra a szemléletre épül, amely az embert nem elszigetelt részek összességeként, hanem egységes egészként kezeli.
Tudd, hogy mosollyal az arcodon is lehet edzeni. A mozgás még akkor is lehet könnyed és harmonikus, amikor kihívást jelent vagy erőfeszítést igényel. A különbséget gyakran nem maga a terhelés, hanem annak módja és mértéke jelenti.
A megfelelő adagolás és a tudatos megközelítés dönti el, hogy a fizikai aktivitás gyógyszerként szolgál-e a szervezet számára, vagy éppen ellenkezőleg, ártani kezd neki.
