{"id":2572,"date":"2026-08-11T06:14:35","date_gmt":"2026-08-11T06:14:35","guid":{"rendered":"https:\/\/optiforma.rs\/?p=2572"},"modified":"2026-08-11T08:03:50","modified_gmt":"2026-08-11T08:03:50","slug":"ne-treniras-samo-za-danas-treniras-i-za-osobu-koja-ces-biti-za-20-godina","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/ne-treniras-samo-za-danas-treniras-i-za-osobu-koja-ces-biti-za-20-godina\/","title":{"rendered":"Nem csak a m\u00e1ra edzel. Az\u00e9rt is edzel, hogy milyen ember leszel 20 \u00e9v m\u00falva."},"content":{"rendered":"
\n\t\t\t\t
\n\t\t\t\t\t
\n\t\t\t\t
\n\t\t\t\t\t\t\t\t\t

Ez a sz\u00f6veg tapasztalatb\u00f3l sz\u00fcletett. \u00c9s tal\u00e1n kiss\u00e9 nyers lesz. Nem szeretn\u00e9m \u00e1lland\u00f3an az \u00f6reged\u00e9ssel ijesztgetni az embereket, de ak\u00e1r akarjuk, ak\u00e1r nem, az \u00f6reged\u00e9s elker\u00fclhetetlen\u00fcl el\u00e9rkezik, \u00e9s nyilv\u00e1nval\u00f3an m\u00e9g nagyon sok mindent nem \u00e9rt\u00fcnk vele kapcsolatban. Ez\u00e9rt ez a t\u00e9ma tov\u00e1bbra is aktu\u00e1lis marad.<\/p><\/blockquote>

Ha engem k\u00e9rdeznek, amikor az er\u0151, a mozg\u00e1sk\u00e9pess\u00e9g \u00e9s a fizikai \u00f6n\u00e1ll\u00f3s\u00e1g<\/strong> meg\u0151rz\u00e9s\u00e9r\u0151l van sz\u00f3, nincs annyi id\u0151nk, mint amennyit gondolunk. A test eml\u00e9kszik arra is, amit tett\u00fcnk \u00e9rte, de azokra az \u00e9vekre is, amikor semmit sem tett\u00fcnk.<\/p>

45 \u00e9vesen a legt\u00f6bb ember m\u00e9g nem gondol komolyan arra, hogy milyen lesz a teste 65 vagy 70 \u00e9ves kor\u00e1ban. \u00c9s mi\u00e9rt is tenn\u00e9?<\/strong><\/em><\/p>

Mert p\u00e9ld\u00e1ul m\u00e9g mindig fel tudunk \u00e1llni a padl\u00f3r\u00f3l. Hazacipelj\u00fck a bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3szatyrokat, felmegy\u00fcnk a l\u00e9pcs\u0151n, utazunk, dolgozunk, kir\u00e1ndulunk, \u00e9s a mindennapi teend\u0151inket m\u00e1sok seg\u00edts\u00e9ge n\u00e9lk\u00fcl v\u00e9gezz\u00fck. Az \u00e9let szinte mes\u00e9snek t\u0171nik. Tal\u00e1n \u00e9szrevessz\u00fck, hogy bizonyos dolgok m\u00e1r nem olyan k\u00f6nny\u0171ek, mint t\u00edz vagy h\u00fasz \u00e9vvel ezel\u0151tt, de legt\u00f6bbsz\u00f6r ezt term\u00e9szetesnek vessz\u00fck, \u00e9s azt mondjuk magunknak: az \u00e9letkor teszi a dolg\u00e1t.<\/strong>\n\nEz az a naiv mondat, amely mindig mosolyt csal az arcomra. Van benne igazs\u00e1g, de n\u00e9zz\u00fck meg a dolgot egy m\u00e1sik szemsz\u00f6gb\u0151l.<\/p>

Az \u00f6reged\u00e9s term\u00e9szetes biol\u00f3giai folyamat, \u00e9s nincs sz\u00fcks\u00e9g arra, hogy betegs\u00e9gk\u00e9nt tekints\u00fcnk r\u00e1, vagy f\u00e9lj\u00fcnk t\u0151le. Azonban amit gyakran egyszer\u0171en az \u00e9letkor sz\u00e1ml\u00e1j\u00e1ra \u00edrunk, az nem kiz\u00e1r\u00f3lag az \u00f6reged\u00e9s k\u00f6vetkezm\u00e9nye. Annak egy r\u00e9sze, amit az \u00e9vek sor\u00e1n elvesz\u00edt\u00fcnk, annak a k\u00f6vetkezm\u00e9nye, ahogyan a mindennapjainkat \u00e9lt\u00fck, \u00e9s annak, hogy id\u0151vel abbahagytuk-e a test\u00fcnk olyan haszn\u00e1lat\u00e1t, amilyenre eredetileg tervezt\u00e9k.<\/p>

Pontosan itt l\u00e1tom az egyik legnagyobb probl\u00e9m\u00e1t, amikor olyan emberekkel besz\u00e9lgetek, akik szeretn\u00e9nek elkezdeni edzeni. Gyakran t\u00fal k\u00e9s\u0151n keresnek meg, amikor m\u00e1r komoly mozg\u00e1skorl\u00e1tozotts\u00e1g, f\u00e1jdalom, jelent\u0151s er\u0151veszt\u00e9s, egyens\u00falyprobl\u00e9m\u00e1k vagy olyan eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi \u00e1llapotok \u00e1llnak fenn, amelyek m\u00e1r meghaladj\u00e1k azt a ter\u00fcletet, amellyel egy edz\u0151nek foglalkoznia kellene.\n\nIlyenkor n\u00e9ha m\u00e1r nem el\u00e9g azt mondani: kezdj\u00fck el lassan az edz\u00e9st. Van, akinek el\u0151sz\u00f6r orvosra van sz\u00fcks\u00e9ge, m\u00e1snak gy\u00f3gytorn\u00e1szra, megint m\u00e1snak tov\u00e1bbi kivizsg\u00e1l\u00e1sra. \u00c9s csak ezt k\u00f6vet\u0151en besz\u00e9lhet\u00fcnk arr\u00f3l, hogy milyen fizikai aktivit\u00e1s lehet sz\u00e1m\u00e1ra biztons\u00e1gos \u00e9s hasznos.<\/p>

Hetven\u00e9vesen sem k\u00e9s\u0151.<\/strong> A test id\u0151sebb korban is k\u00e9pes az alkalmazkod\u00e1sra, a fizikai aktivit\u00e1snak \u00e9s az er\u0151nl\u00e9ti edz\u00e9snek pedig nagyon fontos szerepe lehet a fizikai funkci\u00f3k \u00e9s az \u00f6n\u00e1ll\u00f3s\u00e1g meg\u0151rz\u00e9s\u00e9ben. Ugyanakkor nagy k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g van ak\u00f6z\u00f6tt, hogy 45 vagy 50 \u00e9vesen (vagy m\u00e9g kor\u00e1bban) elkezdj\u00fck fel\u00e9p\u00edteni \u00e9s meg\u0151rizni a k\u00e9pess\u00e9geinket, vagy n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vtizeddel k\u00e9s\u0151bb pr\u00f3b\u00e1ljuk visszaszerezni azt, amit hossz\u00fa id\u0151n \u00e1t fokozatosan elvesz\u00edtett\u00fcnk.<\/p>

B\u00e1rcsak az emberek ezt sokkal kor\u00e1bban meg\u00e9rten\u00e9k.<\/p>

Tal\u00e1n az oka annak, hogy \u00e9n m\u00e1sk\u00e9pp tekintek erre, a saj\u00e1t szem\u00e9lyes t\u00f6rt\u00e9netem. 16 \u00e9ves koromban kezdtem el rendszeresen, akt\u00edvan edzeni. Gyerekk\u00e9nt m\u00e1r ezt megel\u0151z\u0151en is nagyon akt\u00edv voltam, de nem sportoltam. Az\u00f3ta a sport \u00e9s a mozg\u00e1s a mindennapi \u00e9letem r\u00e9sze, \u00e9s gyakorlatilag \u00fagy n\u0151ttem fel, hogy folyamatosan figyeltem, hogyan v\u00e1ltozik a testem, hogyan reag\u00e1l az edz\u00e9sre, \u00e9s hogyan v\u00e1ltozik meg az id\u0151 m\u00fal\u00e1s\u00e1val az is, amire a testemnek sz\u00fcks\u00e9ge van.<\/p>

Ma 51 \u00e9ves vagyok, \u00e9s term\u00e9szetesen m\u00e1r nem \u00fagy edzek, mint 20 \u00e9vesen. Nem is szeretn\u00e9k \u00fagy edzeni, mint 20 \u00e9vesen. Az \u00e9vek sor\u00e1n folyamatosan v\u00e1ltoztattam \u00f6nmagamon, az edz\u00e9sm\u00f3dszereimen, azon a perspekt\u00edv\u00e1n, amelyb\u0151l az edz\u00e9sre tekintek, a terhel\u00e9sen \u00e9s a priorit\u00e1saimon, de azon is, ahogyan ma azt \u00e9rtelmezem, mit jelent val\u00f3j\u00e1ban fizikailag j\u00f3 \u00e1llapotban \u00e9s \u00f6n\u00e1ll\u00f3an m\u0171k\u00f6d\u0151k\u00e9pesnek lenni.\n\nMindezek m\u00f6g\u00f6tt \u00e9vek munk\u00e1ja, id\u0151, fegyelem, tanul\u00e1s \u00e9s a saj\u00e1t testembe fektetett energia \u00e1ll.<\/p>

Amikor ma valaki megn\u00e9zi, hogyan n\u00e9zek ki a koromhoz k\u00e9pest, vagy hogy fizikailag mire vagyok k\u00e9pes, k\u00f6nnyen csak azt l\u00e1tja, ami most van el\u0151tte. Amit nem l\u00e1t, az az ezt megel\u0151z\u0151 \u00e9vek sora.\n\nEz az \u00e9n befektet\u00e9sem, az \u00e9n testem, \u00e9s annak a munk\u00e1nak az eredm\u00e9nye, amelyet senki m\u00e1s nem v\u00e9gezhetett el helyettem. \u00c9ppen ez\u00e9rt nem \u00edg\u00e9rhetek valakinek ugyanilyen eredm\u00e9nyt n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap alatt.\n\nFelaj\u00e1nlhatom a tud\u00e1somat, a tapasztalatomat, \u00e9s v\u00e9gigvezethetlek a folyamaton, de nem aj\u00e1nd\u00e9kozhatom neked azokat az \u00e9veket, amelyeket \u00e9n saj\u00e1t magamba fektettem.<\/p>

Ez\u00e9rt nem hiszek azokban a t\u00f6rt\u00e9netekben, amelyek szerint n\u00e9h\u00e1ny csodagyakorlat p\u00e1r h\u00f3nap alatt semmiss\u00e9 teheti t\u00edz vagy h\u00fasz \u00e9v inaktivit\u00e1s\u00e1nak k\u00f6vetkezm\u00e9nyeit. A test nem \u00edgy m\u0171k\u00f6dik.\n\nAmit viszont megtehet\u00fcnk, az az, hogy elkezdj\u00fck megv\u00e1ltoztatni azt, hogy milyen \u00e1llapotban lesz\u00fcnk egy, \u00f6t, t\u00edz vagy ak\u00e1r h\u00fasz \u00e9v m\u00falva.<\/p>

De ez egy\u00e1ltal\u00e1n nem jelenti azt, hogy annak, aki nem 16 \u00e9vesen kezdett el edzeni, azt kellene gondolnia, hogy elk\u00e9sett. Ez teljesen t\u00e9ves \u00fczenet lenne.<\/p>

Nem v\u00e1rom el att\u00f3l, aki 45 vagy 55 \u00e9vesen kezd el edzeni, hogy sportol\u00f3k\u00e9nt \u00e9ljen. Nem kell minden nap edzenie, nem kell im\u00e1dnia az edz\u00e9st, \u00e9s nem kell az eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9t az edz\u00e9s k\u00f6r\u00e9 szerveznie.\n\nAzt szeretn\u00e9m, ha meg\u00e9rten\u00e9, hogy azok a fizikai k\u00e9pess\u00e9gek, amelyeket ma term\u00e9szetesnek vesz, nem olyan dolgok, amelyeket a teste automatikusan meg\u0151riz a k\u00f6vetkez\u0151 harminc \u00e9vben.<\/p>

Az izomt\u00f6meg \u00e9s az izomer\u0151 az \u00e9letkor el\u0151rehaladt\u00e1val v\u00e1ltozik, ak\u00e1rcsak az egyens\u00faly\u00e9rz\u00e9k, a gyorsas\u00e1g, a koordin\u00e1ci\u00f3, a mobilit\u00e1s \u00e9s a regener\u00e1ci\u00f3s k\u00e9pess\u00e9g. De a napt\u00e1ri \u00e9letkor nem az egyetlen t\u00e9nyez\u0151, amely meghat\u00e1rozza, hogy mire lesz\u00fcnk fizikailag k\u00e9pesek.\n\nA test\u00fcnkre az is hat\u00e1ssal van, hogy mit k\u00e9r\u00fcnk t\u0151le nap mint nap. Ha \u00e9veken \u00e1t nem haszn\u00e1ljuk az er\u0151nket, fokozatosan egyre kev\u00e9sb\u00e9 lesz r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk, \u00e9s a test\u00fcnk ehhez alkalmazkodik. Ha abbahagyjuk, hogy leereszkedj\u00fcnk a f\u00f6ldre, fussunk, terheket cipelj\u00fcnk, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 testhelyzetekben mozogjunk, vagy kihaszn\u00e1ljuk a teljes mozg\u00e1startom\u00e1nyunkat, gyakran \u00e9szre sem vessz\u00fck, mennyire lassan besz\u0171k\u00fcl a mozg\u00e1svil\u00e1gunk.<\/p>

Ez ritk\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nik egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra. \u00c9ppen ez\u00e9rt olyan k\u00f6nny\u0171 \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl elmenni mellette.<\/p>

El\u0151sz\u00f6r egyszer\u0171en abbahagyunk valamit, mert m\u00e1r nem esik j\u00f3l. Egy id\u0151 ut\u00e1n pedig meggy\u0151zz\u00fck magunkat arr\u00f3l, hogy am\u00fagy sincs r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk. A liftet v\u00e1lasztjuk, mert a l\u00e9pcs\u0151z\u00e9s m\u00e1r meger\u0151ltet\u0151, nem \u00fcl\u00fcnk le a f\u00f6ldre, mert egyre nehezebb fel\u00e1llni, \u00e9s k\u00fcl\u00f6nben is, hogy n\u00e9zne az ki\u2026 A nehezebb dolgokat ink\u00e1bb m\u00e1sra b\u00edzzuk, \u00e9s abbahagyjuk a fut\u00e1st, mert m\u00e1r olyan r\u00e9gen futottunk.\n\nEzek k\u00f6z\u00fcl egyik sem t\u0171nik \u00f6nmag\u00e1ban jelent\u0151snek. T\u00edz vagy h\u00fasz \u00e9v alatt azonban \u00f3ri\u00e1si k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get jelenthetnek.<\/p>

Ez\u00e9rt sz\u00e1momra a 40, 50 vagy 60 \u00e9ves korban v\u00e9gzett edz\u00e9s sokkal m\u00e9lyebb jelent\u00e9ssel b\u00edr, mint a test megjelen\u00e9se vagy az, hogy h\u00e1ny kilogrammot tudunk felemelni.\n\nAz er\u0151 azt jelenti, hogy k\u00e9pes vagyok ir\u00e1ny\u00edtani a testemet \u00e9s az \u00e9letemet. Hogy el tudjam cipelni, amit el kell cipelnem, fel tudjak \u00e1llni a f\u00f6ldr\u0151l, fel tudjak menni a l\u00e9pcs\u0151n, tudjak utazni, s\u00e9t\u00e1lni, dolgozni, kimenni a term\u00e9szetbe, \u00e9s tov\u00e1bbra is \u00fagy \u00e9lhessem az \u00e9letemet, hogy ne kelljen a vil\u00e1gomat ahhoz igaz\u00edtanom, amire m\u00e1r nem vagyok k\u00e9pes.<\/p>

Amikor a longevity szeml\u00e9let\u0171 edz\u00e9sr\u0151l besz\u00e9lek, pontosan erre gondolok. Nem arra, hogy megsz\u00e1llottan azon gondolkodjunk, meddig fogunk \u00e9lni, \u00e9s nem is arra, hogy megpr\u00f3b\u00e1ljuk meg\u00e1ll\u00edtani az \u00f6reged\u00e9st. Az id\u0151 m\u00fal\u00e1s\u00e1t nem tudjuk, \u00e9s nem is kell meg\u00e1ll\u00edtanunk.<\/b> Azt viszont m\u00e1r sokkal kor\u00e1bban elkezdhetj\u00fck \u00e1tgondolni, hogy milyen testben szeretn\u00e9nk meg\u00e9lni az el\u0151tt\u00fcnk \u00e1ll\u00f3 \u00e9veket. \u00c9s err\u0151l nem el\u00e9g egyszer \u00edrni.<\/p>

40 \u00e9ves kor felett tal\u00e1n m\u00e9g nem \u00e9rezz\u00fck \u00fagy, hogy a hetven\u00e9ves \u00f6nmagunk miatt kellene edzen\u00fcnk. A hetvenedik \u00e9let\u00e9v t\u00e1volinak t\u0171nik, a mai \u00e9let pedig tele van sokkal s\u00fcrget\u0151bb dolgokkal. Munka, csal\u00e1d, k\u00f6telezetts\u00e9gek, f\u00e1radts\u00e1g, utaz\u00e1sok, megold\u00e1sra v\u00e1r\u00f3 probl\u00e9m\u00e1k. Am\u00edg a test\u00fcnk m\u0171k\u00f6dik, k\u00f6nny\u0171 a fontoss\u00e1gi lista v\u00e9g\u00e9re tenni.<\/p>

\u00c9s egyszer csak eltelik \u00f6t \u00e9v. Azt\u00e1n m\u00e9g \u00f6t.<\/p>

Pontosan azok miatt az emberek miatt gondolkodom egyre t\u00f6bbet azon, mennyire m\u00e1sk\u00e9pp alakulhatott volna minden, ha t\u00edz vagy h\u00fasz \u00e9vvel kor\u00e1bban kezdt\u00fck volna, akik csak akkor keresnek meg, amikor a mindennapi \u00e9let m\u00e1r fizikailag megterhel\u0151v\u00e9 v\u00e1lt.\n\nNem intenz\u00edvebben, nem sz\u00e9ls\u0151s\u00e9gesebben \u00e9s nem t\u00f6k\u00e9letesen. Csak el\u00e9g kor\u00e1n \u00e9s el\u00e9g k\u00f6vetkezetesen.<\/p>

Senkit sem szeretn\u00e9k az \u00f6reged\u00e9ssel megijeszteni. \u00c9ppen ellenkez\u0151leg. \u00dagy gondolom, sokkal szebb \u00fagy tekinteni az edz\u00e9sre, mint egy lehet\u0151s\u00e9gre, nem pedig b\u00fcntet\u00e9sre, amelyet akkor kapunk, amikor a test\u00fcnk m\u00e1r kezd engedetlenn\u00e9 v\u00e1lni.\n\nNem csak az\u00e9rt edzel, hogy meg\u0151rizd azt a testedet, amid ma van. Bizonyos \u00e9rtelemben az\u00e9rt is edzel, hogy felk\u00e9sz\u00fclj arra az emberre, aki t\u00edz, h\u00fasz vagy harminc \u00e9v m\u00falva leszel.<\/p>

\u00c9n 16 \u00e9vesen kezdtem el a saj\u00e1t utamat. Valaki m\u00e1s 35, 45, 55 vagy 65 \u00e9vesen kezdi majd el. Nem v\u00e1ltoztathatunk azon, mikor kezdt\u00fck, de hat\u00e1ssal lehet\u00fcnk arra, mit \u00e9p\u00edt\u00fcnk fel mostant\u00f3l.<\/strong><\/p>

Tal\u00e1n \u00e9ppen ez\u00e9rt nem az a val\u00f3di k\u00e9rd\u00e9s, hogy \u201eh\u00e1ny \u00e9ves vagyok?\u201d, hanem sokkal ink\u00e1bb az, hogy \u201emire szeretn\u00e9k k\u00e9pes lenni h\u00fasz \u00e9vvel id\u0151sebben is<\/strong>?\u201d<\/p>\t\t\t\t\t\t\t\t<\/div>\n\t\t\t\t\t<\/div>\n\t\t\t\t<\/div>\n\t\t\t\t<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Ovaj tekst je nastao iz iskustva. I bi\u0107e mo\u017eda surov. Ne \u017eelim da pla\u0161im ljude stalno ovim starenjem, ali hteli \u2013 ne hteli, starenje dolazi i o\u010digledno jo\u0161 mnogo toga ne razumemo, pa ova tema ostaje aktuelna. Ako mene pitate, kada je re\u010d o o\u010duvanju snage, kretanja i fizi\u010dke samostalnosti, nemamo onoliko vremena koliko mislimo da imamo. Telo pamti i ono \u0161to smo za njega radili, ali i godine tokom kojih nismo ni\u0161ta. Sa 45 godina ve\u0107ina ljudi jo\u0161 uvek ne razmi\u0161lja ozbiljno o tome kakvo \u0107e biti njihovo telo sa 65 ili 70. Pa i za\u0161to bi? Jer recimo, jo\u0161 uvek mo\u017eemo da ustanemo sa poda. Nosimo kese iz prodavnice, penjemo se stepenicama, putujemo, radimo, odlazimo u prirodu i obavljamo svakodnevne stvari bez tu\u0111e pomo\u0107i. \u017divot izgleda kao bajka. Mo\u017eda prime\u0107ujemo da pone\u0161to vi\u0161e nije lako kao pre deset ili dvadeset godina, ali naj\u010de\u0161\u0107e to prihvatimo kao ne\u0161to normalno i ka\u017eemo sebi: godine \u010dine svoje. To je ta naivna re\u010denica koja mi stalno izmami osmeh na lice. Ima istine, ali hajde da pogledamo iz druge perspektive. Starenje jeste prirodan biolo\u0161ki proces i nema potrebe da od njega pravimo bolest niti da se pla\u0161imo. Me\u0111utim, ono \u0161to \u010desto pripisujemo godinama nije samo posledica starenja. Deo onoga \u0161to vremenom gubimo, posledica je toga kako smo proveli svakodnevnice, da li smo prestali da koristimo telo na na\u010din kako je ina\u010de dizajnirano. Upravo tu vidim jedan od najve\u0107ih problema kada razgovaram sa ljudima koji \u017eele da po\u010dnu da treniraju. \u010cesto mi se javljaju previ\u0161e stari, kada ve\u0107 imaju ozbiljna ograni\u010denja, bolovi, veliki gubitak snage, problemi sa ravnote\u017eom ili zdravstvena stanja koja prevazilaze ono \u010dime trener treba da se bavi. Tada ponekad vi\u0161e nije dovoljno re\u0107i: po\u010de\u0107emo polako da treniramo. Nekome je prvo potreban lekar, nekome fizioterapeut, nekome dodatna dijagnostika, a tek nakon toga mo\u017eemo da razgovaramo o tome kakva fizi\u010dka aktivnost je bezbedna i korisna. Nije kasno ni u sedamdesetima. Telo ima sposobnost adaptacije i u starijem dobu, a fizi\u010dka aktivnost i trening snage mogu imati veoma va\u017enu ulogu u o\u010duvanju funkcionalnosti i samostalnosti. Me\u0111utim, postoji razlika izme\u0111u toga da sa 45 ili 50 godina (ili jo\u0161 ranije) po\u010dnemo da gradimo i \u010duvamo svoje sposobnosti i toga da nekoliko decenija kasnije poku\u0161avamo da vratimo ono \u0161to smo dugo gubili. Volela bih da ljudi to razumeju mnogo ranije. Mo\u017eda je razlog zbog kojeg ja na to gledam druga\u010dije i moja li\u010dna pri\u010da. Po\u010dela sam aktivno da treniram sa 16 godina. I pre toga kao dete sam bila veoma aktivna, ali nisam se bavila sportom. Sport i kretanje su od tada deo mog svakodnevnog \u017eivota i prakti\u010dno sam odrasla posmatraju\u0107i kako se moje telo menja, kako reaguje na trening i kako ono \u0161to mi je bilo potrebno u jednom periodu \u017eivota vi\u0161e nije bilo ono \u0161to mi je potrebno u nekom drugom. Danas imam 51 godinu i, naravno, ne treniram kao sa 20. Ne \u017eelim ni da treniram kao sa 20. Tokom svih tih godina menjala sam sebe, na\u010din na koji treniram, perspektivu iz koje posmatram trening, optere\u0107enje, prioritete, ali i svoje razumevanje onoga \u0161ta zapravo zna\u010di biti fizi\u010dki sposoban. Iza toga stoje godine rada, vremena, discipline, u\u010denja i ulaganja u sopstveno telo. Kada danas neko pogleda kako izgledam u svojim godinama ili \u0161ta sam fizi\u010dki sposobna da uradim, lako je videti samo ono \u0161to je sada pred njim. Ono \u0161to se ne vidi jesu sve godine koje su tome prethodile. To je moje ulaganje, moje telo i rezultat rada koji niko nije mogao da uradi umesto mene. I upravo zato ne mogu nekome da obe\u0107am isti rezultat za nekoliko meseci. Mogu da ponudim svoje znanje, iskustvo i da ga vodim kroz proces, ali ne mogu da mu poklonim godine rada koje sam ja ulo\u017eila u sebe. Zato ne verujem u pri\u010de o nekoliko \u010dudesnih ve\u017ebi koje \u0107e za par meseci poni\u0161titi deset ili dvadeset godina neaktivnosti. Telo tako ne funkcioni\u0161e. Ono \u0161to mo\u017eemo jeste da po\u010dnemo da menjamo ono \u0161to \u0107e biti za godinu, pet, deset ili dvadeset godina. Ali to ne zna\u010di da neko ko nije po\u010deo sa 16 godina treba da pomisli da je zakasnio. To bi bila potpuno pogre\u0161na poruka. Ne o\u010dekujem od \u010doveka koji po\u010dinje da trenira sa 45 ili 55 godina da \u017eivi kao sportista. Ne mora da trenira svaki dan, ne mora da obo\u017eava trening i ne mora da organizuje svoj \u017eivot oko njega. Ono \u0161to bih volela jeste da shvati da fizi\u010dke sposobnosti koje danas uzima zdravo za gotovo nisu ne\u0161to \u0161to \u0107e telo automatski sa\u010duvati narednih trideset godina. Mi\u0161i\u0107na masa i snaga se menjaju sa godinama, kao i ravnote\u017ea, brzina, koordinacija, pokretljivost i sposobnost oporavka. Ali kalendarske godine nisu jedini faktor koji odre\u0111uje koliko \u0107emo biti sposobni. Na telo uti\u010de i ono \u0161to od njega svakodnevno tra\u017eimo. Ako godinama ne koristimo snagu, ona nam postepeno postaje manje potrebna i telo se tome prilago\u0111ava. Ako prestanemo da se spu\u0161tamo na pod, tr\u010dimo, nosimo teret, kre\u0107emo se kroz razli\u010dite polo\u017eaje ili koristimo puni opseg pokreta, \u010desto ni ne primetimo koliko se na\u0161 svet kretanja polako smanjuje. To se retko dogodi odjednom. Upravo zato ga je tako lako prevideti. Prvo ne\u0161to prestanemo da radimo jer nam vi\u0161e nije prijatno. Posle nekog vremena ubedimo sebe da nam to ionako nije potrebno. Biramo lift jer su stepenice naporne, ne sedamo na pod jer je ustajanje postalo nezgodno, a i svakako na \u0161ta to li\u010di\u2026te\u017eak teret prepustimo nekome drugom, prestanemo da tr\u010dimo jer odavno nismo tr\u010dali. Svaka od tih stvari pojedina\u010dno deluje bezna\u010dajno. Ali kroz deset ili dvadeset godina one mogu da naprave ogromnu razliku. Zato za mene trening sa 40, 50 ili 60 godina ima mnogo dublji smisao od izgleda tela ili broja kilograma koje mo\u017eemo da podignemo. Snaga zna\u010di da mogu da upravljam svojim telom i svojim \u017eivotom. Da mogu da nosim stvari koje moram da nosim, da ustanem sa poda, da se popnem uz stepenice, da putujem, hodam, radim, odem u prirodu i nastavim da \u017eivim bez toga da svoj svet prilago\u0111avam onome \u0161to vi\u0161e nisam sposobna da<\/p>","protected":false},"author":2,"featured_media":2581,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"elementor_theme","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[8],"tags":[],"class_list":["post-2572","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-blog"],"blocksy_meta":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2572","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2572"}],"version-history":[{"count":7,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2572\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2579,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2572\/revisions\/2579"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/2581"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2572"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2572"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2572"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}