{"id":2501,"date":"2026-06-11T12:44:03","date_gmt":"2026-06-11T12:44:03","guid":{"rendered":"https:\/\/optiforma.rs\/?p=2501"},"modified":"2026-06-17T07:03:32","modified_gmt":"2026-06-17T07:03:32","slug":"godine-nisu-problem-navike-jesu","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/godine-nisu-problem-navike-jesu\/","title":{"rendered":"Nem az \u00e9letkor a probl\u00e9ma. Hanem a szok\u00e1sok."},"content":{"rendered":"
\n\t\t\t\t
\n\t\t\t\t\t
\n\t\t\t\t
\n\t\t\t\t\t\t\t\t\t

Mikor kezd\u0151d\u00f6tt minden?<\/strong><\/p>

Ha ma visszatekintek az elm\u00falt \u00e9vekre, n\u00e9ha mosolyognom kell azon, mennyit v\u00e1ltozott az edz\u00e9sr\u0151l alkotott szeml\u00e9letem.<\/p>

Tizenhat \u00e9ves koromban ugyanabb\u00f3l az okb\u00f3l kezdtem el sportolni, mint a legt\u00f6bb fiatal l\u00e1ny. Szerettem volna jobban kin\u00e9zni, karcs\u00fabb lenni, \u00e9s j\u00f3l \u00e9rezni magam a saj\u00e1t testemben.\n\nAbban az id\u0151ben m\u00e9g egy\u00e1ltal\u00e1n nem gondolkodtam az eg\u00e9szs\u00e9gr\u0151l, a hossz\u00fa \u00e9let lehet\u0151s\u00e9g\u00e9r\u0151l, az alv\u00e1s min\u0151s\u00e9g\u00e9r\u0151l vagy arr\u00f3l, hogyan fogok \u00e9lni \u00f6tven\u00e9vesen. Az \u00f6tven\u00e9ves kor akkoriban olyan t\u00e1volinak t\u0171nt, hogy elk\u00e9pzelni sem tudtam, milyen lesz.<\/p>

Az \u00e9vek teltek, de a sport v\u00e9gig az \u00e9letem r\u00e9sze maradt. A c\u00e9ljaim v\u00e1ltoztak, a sport\u00e1gak is v\u00e1ltoztak, a testem is v\u00e1ltozott, de a mozg\u00e1s ir\u00e1nti szok\u00e1s \u00e9s ig\u00e9ny mindv\u00e9gig megmaradt.<\/p>

Ma gyakran hallok arr\u00f3l, hogy mit kellene tenni negyven\u00e9ves kor ut\u00e1n. \u0150szint\u00e9n sz\u00f3lva ez sz\u00e1momra kiss\u00e9 furcsa. Nem az\u00e9rt, mert \u00fagy gondolom, hogy err\u0151l nem kell besz\u00e9lni, hanem az\u00e9rt, mert az a benyom\u00e1som, hogy sokan a negyvenedik \u00e9let\u00e9v\u00fcket tekintik annak a pillanatnak, amikor v\u00e9gre elkezdenek \u00f6nmagukkal foglalkozni.
Az \u00e9n tapasztalatom azonban eg\u00e9szen m\u00e1s.<\/p>

A negyvenes \u00e9veim nem egy korszak v\u00e9g\u00e9t, hanem egy \u00faj kezdetet jelentett\u00e9k.<\/strong><\/p>

Amikor bet\u00f6lt\u00f6ttem a negyvenet, egy\u00e1ltal\u00e1n nem azon gondolkodtam, hogyan lass\u00edthatn\u00e1m az \u00f6reged\u00e9st. \u00c9ppen ebben az id\u0151szakban ind\u00edtottam el a fut\u00f3iskol\u00e1t Szabadk\u00e1n.\n\nNyolc \u00e9ven kereszt\u00fcl heti h\u00e1rom alkalommal tartottam edz\u00e9seket, f\u00fcggetlen\u00fcl att\u00f3l, hogy odakint m\u00ednuszok voltak vagy negyvenfokos h\u0151s\u00e9g. M\u00e1sok edz\u00e9sprogramj\u00e1t terveztem, mik\u00f6zben \u00e9n magam is folyamatosan edzettem \u00e9s k\u00e9sz\u00fcltem a saj\u00e1t versenyeimre.<\/p>

Nem sokkal k\u00e9s\u0151bb \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, hogy komolyan belev\u00e1gok a triatlonba.<\/p>

Ma, amikor ezt hangosan kimondom, szinte paradoxonnak t\u0171nik. A legt\u00f6bb ember ebben az \u00e9letkorban azt keresi, hogyan \u0151rizhetn\u00e9 meg vagy nyerhetn\u00e9 vissza a form\u00e1j\u00e1t negyven\u00e9ves kor ut\u00e1n, \u00e9n pedig negyvenk\u00e9t \u00e9vesen egy olyan sport\u00e1gba v\u00e1gtam bele, amely \u00e9letem egyik legnagyobb fizikai kih\u00edv\u00e1s\u00e1t jelentette.<\/p>

A legjobb eredm\u00e9nyeimet hossz\u00fa t\u00e1v\u00fa triatlonversenyeken nem h\u00fasz\u00e9vesen \u00e9rtem el. Hanem negyvenhat \u00e9s negyvenh\u00e9t \u00e9ves koromban.<\/strong><\/p>

Ez\u00e9rt ma m\u00e1r nehezen tudom elhinni, amikor valaki az \u00e9letkort nevezi meg a legf\u0151bb probl\u00e9m\u00e1nak.<\/strong>\n\nSokkal gyakrabban a szok\u00e1sok jelentik az igazi probl\u00e9m\u00e1t.<\/strong><\/p><\/blockquote>

\u00a0<\/p>

A test mindig jelez<\/strong><\/p>

\u00c9veken \u00e1t figyeltem az embereket magam k\u00f6r\u00fcl. \u00c9s figyeltem \u00f6nmagamat is. Id\u0151vel egy nagyon \u00e9rdekes dologra lettem figyelmes: a test\u00fcnk szinte mindig el\u0151re jelzi, mire van sz\u00fcks\u00e9ge, \u00e9s mi az, ami hi\u00e1nyzik neki.<\/p>

Csak ritk\u00e1n hallgatunk r\u00e1.<\/p>

El\u0151sz\u00f6r csak egy kicsit rosszabbul alszunk. Azt\u00e1n egy kicsit lassabban regener\u00e1l\u00f3dunk. Egyre t\u00f6bb id\u0151re van sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk ahhoz, hogy \u00f6sszegy\u0171jts\u00fck az energi\u00e1t egy edz\u00e9shez.\n\nK\u00f6zben megjelennek apr\u00f3 f\u00e1jdalmak, amelyeket figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyunk. Ezt k\u00f6veti egy kicsivel kevesebb mozg\u00e1s, egy kicsivel t\u00f6bb \u00fcl\u00e9s \u00e9s egy kicsivel kevesebb t\u00f6r\u0151d\u00e9s \u00f6nmagunkkal.\n\n\u00c9s egyszer csak azt vessz\u00fck \u00e9szre, hogy felszaladt n\u00e9h\u00e1ny kilogramm an\u00e9lk\u00fcl, hogy igaz\u00e1n \u00e9szrevett\u00fck volna. A mozdulatok nehezebb\u00e9 v\u00e1lnak, \u00e9s a saj\u00e1t test\u00fcnk is egyre nagyobb tehernek t\u0171nik
Semmi sem t\u00f6rt\u00e9nik egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra.<\/p>

Ez\u00e9rt ma m\u00e1r nem hiszek a \u201enagy\u201d megold\u00e1sokban.<\/strong><\/p>

Nem hiszek abban, hogy egyetlen di\u00e9ta helyrehozhatja az \u00e9vek alatt kialakult rossz szok\u00e1sokat. Nem hiszem, hogy egyetlen \u00e9trend-kieg\u00e9sz\u00edt\u0151 p\u00f3tolhatja a min\u0151s\u00e9gi alv\u00e1st. \u00c9s abban sem hiszek, hogy n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9t intenz\u00edv edz\u00e9s k\u00e9pes ellens\u00falyozni az \u00e9veken \u00e1t tart\u00f3 mozg\u00e1sszeg\u00e9ny \u00e9letm\u00f3dot. Vagy ami m\u00e9g rosszabb: hogy egyetlen \u00f3ra edz\u00e9s j\u00f3v\u00e1teheti a nap fennmarad\u00f3 23 \u00f3r\u00e1j\u00e1nak inaktivit\u00e1s\u00e1t.\n\nA k\u00fclvil\u00e1g folyamatosan arra \u00f6szt\u00f6n\u00f6z benn\u00fcnket, hogy gyorsabban, t\u00f6bbet \u00e9s jobban teljes\u00edts\u00fcnk. Ez azonban gyakran kedvez\u0151tlen hat\u00e1ssal van r\u00e1nk, mert k\u00f6zben megfeledkez\u00fcnk arr\u00f3l, hogy a test\u00fcnk eg\u00e9szen m\u00e1s t\u00f6rv\u00e9nyek szerint m\u0171k\u00f6dik.<\/p>

Tal\u00e1n \u00e9ppen ez\u00e9rt lettem az \u00e9vek sor\u00e1n egyszer\u0171bb. \u00c9s bizonyos \u00e9rtelemben \u201elassabb\u201d is \u2013 de nem a sz\u00f3 hagyom\u00e1nyos \u00e9rtelm\u00e9ben.<\/p>

Ma m\u00e1r nem az sz\u00e1m\u00edt, hogy mennyit vagyok k\u00e9pes elviselni. Sokkal fontosabb sz\u00e1momra, hogy hogyan \u00e9rzem magam.<\/strong>\n\nVan-e el\u00e9g energi\u00e1m a nap folyam\u00e1n? Kipihenten \u00e9bredek-e? Tudok-e f\u00e1jdalom n\u00e9lk\u00fcl edzeni? K\u00e9pes vagyok-e \u00fagy mozogni, ahogyan szeretn\u00e9k?\n\nA hat\u00e9kony \u00e9s hossz\u00fa t\u00e1von fenntarthat\u00f3 eredm\u00e9nyekhez sokkal kevesebb er\u0151fesz\u00edt\u00e9sre van sz\u00fcks\u00e9g, mint azt a legt\u00f6bben gondolj\u00e1k \u2013 viszont sokkal t\u00f6bb k\u00f6vetkezetess\u00e9gre. A radik\u00e1lis v\u00e1ltoztat\u00e1sok gyakran csak r\u00f6vid t\u00e1v\u00fa eredm\u00e9nyeket hoznak, m\u00edg azok az apr\u00f3 szok\u00e1sok, amelyeket \u00e9veken \u00e1t k\u00e9pesek vagyunk fenntartani, hozz\u00e1k a legnagyobb \u00e9s legtart\u00f3sabb el\u0151ny\u00f6ket.<\/p>

\u00c9ppen ez\u00e9rt ma m\u00e1r eg\u00e9szen m\u00e1sk\u00e9pp tervezem meg a mindennapjaimat, mint r\u00e9gen. A mozg\u00e1st nem olyasminek tekintem, amit akkor v\u00e9gzek el, ha \u00e9ppen marad r\u00e1 id\u0151m, hanem a nap term\u00e9szetes \u00e9s elengedhetetlen r\u00e9sz\u00e9nek.\n\nAhogyan azon sem gondolkodom, hogy megmosom-e a fogamat vagy lezuhanyozom-e, ugyan\u00fagy azon sem, hogy mozogni fogok-e. A mozg\u00e1s a szem\u00e9lyes higi\u00e9ni\u00e1m r\u00e9sz\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt.\n\nNem a k\u00fcls\u0151m\u00e9rt, nem a sz\u00e1mok\u00e9rt \u00e9s nem is egy k\u00f6vetkez\u0151 verseny miatt csin\u00e1lom, hanem az\u00e9rt, mert tudom, mennyivel jobban \u00e9rzem magam, amikor mozg\u00e1sban vagyok. A testem ezt minden egyes nap visszaadja nekem energi\u00e1ban, j\u00f3 k\u00f6z\u00e9rzetben \u00e9s abban a k\u00e9pess\u00e9gben, hogy f\u00e1jdalommentesen, teljes \u00e9rt\u00e9k\u0171en tudjak \u00e9lni \u00e9s m\u0171k\u00f6dni.<\/p>

A legfontosabb tanuls\u00e1g<\/strong><\/p>

Lehet, hogy ez valakinek szer\u00e9nyebb c\u00e9lnak t\u0171nik, mint rekordokat d\u00f6nteni. Pedig ahhoz, hogy \u00fajra el\u0151re tudjunk l\u00e9pni, gyakran el\u0151sz\u00f6r le kell lass\u00edtanunk.
T\u00f6bb mint harminc \u00e9v sporttal t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151 ut\u00e1n \u00fagy gondolom, hogy ez a legnagyobb siker: amikor \u00f6tven\u00e9ves kor felett m\u00e9g mindig olyan eg\u00e9szs\u00e9ges tested van, amely lehet\u0151v\u00e9 teszi, hogy azt az \u00e9letet \u00e9ld, amelyet val\u00f3ban szeretn\u00e9l.<\/p><\/blockquote>\t\t\t\t\t\t\t\t<\/div>\n\t\t\t\t\t<\/div>\n\t\t\t\t<\/div>\n\t\t\t\t<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Kada je sve po\u010delo? Kada se danas osvrnem iza sebe, ponekad mi je sme\u0161no koliko se moj pogled na trening promenio tokom godina. Sa \u0161esnaest godina sam po\u010dela da treniram iz istog razloga iz kog i ve\u0107ina mladih devojaka po\u010dinje da se bavi sportom. \u017delela sam da izgledam bolje, da budem vitkija i da se ose\u0107am dobro u svom telu. U tom periodu nisam razmi\u0161ljala o zdravlju, dugove\u010dnosti, kvalitetu sna ili o tome kako \u0107u \u017eiveti sa pedeset godina. Pedeseta mi je tada delovala toliko daleko da nisam mogla ni da zamislim kako \u0107e izgledati. Godine su prolazile, a sport je ostajao deo mog \u017eivota. Menjali su se ciljevi, menjali su se sportovi, menjalo se i moje telo, ali navika kretanja je ostala. Danas \u010desto slu\u0161am pri\u010de o tome \u0161ta treba raditi posle \u010detrdesete godine. Iskreno, to mi je pomalo \u010dudno. Ne zato \u0161to mislim da o tome ne treba pri\u010dati, ve\u0107 zato \u0161to imam utisak da ljudi \u010detrdesetu do\u017eivljavaju kao trenutak kada treba po\u010deti da razmi\u0161ljaju o sebi.A moje iskustvo je potpuno druga\u010dije. \u010cetrdesete nisu bile kraj, ve\u0107 novi po\u010detak. Kada sam pre\u0161la \u010detrdesetu, nisam razmi\u0161ljala kako da usporim starenje. U tom periodu sam pokrenula \u0161kolu tr\u010danja u Subotici. Osam godina sam vodila treninge tri puta nedeljno, bez obzira da li je napolju bio minus ili \u010detrdeset stepeni. Planirala sam treninge za druge, a istovremeno trenirala i pripremala se na svoje trke. Nedugo zatim odlu\u010dila sam da ozbiljno u\u0111em u triatlon. Danas kada to izgovorim naglas, zvu\u010di gotovo paradoksalno. Ve\u0107ina ljudi tada po\u010dinje da tra\u017ei savete kako da o\u010duva ili kako da povrati formu posle \u010detrdesete, a ja sam sa \u010detrdeset dve godine ulazila u jedan od fizi\u010dki najzahtevnijih sportova koje sam ikada trenirala. Svoje najbolje rezultate na dugim triatlonskim distancama nisam postizala sa dvadeset godina. Postizala sam ih sa \u010detrdeset \u0161est i \u010detrdeset sedam. Zbog toga danas te\u0161ko mogu da poverujem kada neko govori o godinama kao o glavnom problemu.Mnogo \u010de\u0161\u0107e su problem navike. \u00a0 Telo uvek \u0161alje signale Godinama sam posmatrala ljude oko sebe. Posmatrala sam i sebe. I polako sam po\u010dela da prime\u0107ujem jednu zanimljivu stvar. Telo nam gotovo uvek unapred ka\u017ee \u0161ta mu nedostaje. Samo \u0161to ga retko slu\u0161amo. Prvo po\u010dnemo malo lo\u0161ije da spavamo. Onda se malo sporije oporavljamo. Onda nam treba vi\u0161e vremena da skupimo energiju za trening. Pa se pojave sitni bolovi koje ignori\u0161emo. Posle toga dolazi jo\u0161 malo manje kretanja, jo\u0161 malo vi\u0161e sedenja i jo\u0161 malo manje brige o sebi. Ugojimo se da nismo ni primetili. Pokreti postaju te\u0161ki, telo sopstveno nam postaje te\u017eak.Ni\u0161ta od toga se ne desi preko no\u0107i. Zato danas vi\u0161e ne verujem u \u201cvelika\u201d re\u0161enja. Ne verujem da jedna dijeta mo\u017ee da popravi godine lo\u0161ih navika. Ne verujem da jedan suplement mo\u017ee da zameni san. Ne verujem ni da \u0107e nekoliko nedelja intenzivnog treninga nadoknaditi godine provedene bez kretanja. Ili jo\u0161 gore \u2013 sat vremena treninga da iskupi 23 sata neaktivnosti. Spolja\u0161nji svet koji nas stalno podsti\u010de kako da radimo br\u017ee, bolje, ima lo\u0161 uticaj na nas, jer \u010desto zaboravljamo da nam telo funkcioni\u0161e druga\u010dije. Mo\u017eda sam upravo zato sa godinama postala jednostavnija, \u201cusporenija\u201d ne u smislu te re\u010di.. Danas mi vi\u0161e nije va\u017eno koliko mogu da istrpim. Mnogo mi je va\u017enije kako se ose\u0107am. Da li imam energije tokom dana. Da li se budim odmorna. Da li mogu da treniram bez bola. Da li mogu da se kre\u0107em onako kako \u017eelim. Za efektivne i odr\u017eive rezultate potrebno je mnogo manje napora nego \u0161to ve\u0107ina ljudi misli, ali je potrebno mnogo vi\u0161e doslednosti. Radikalne promene \u010desto daju kratkotrajan rezultat, dok male navike koje mo\u017eemo da odr\u017eavamo godinama donose najve\u0107u korist. Upravo iz tog razloga danas planiram svoje dnevne aktivnosti druga\u010dije nego ranije. Ne posmatram kretanje kao ne\u0161to \u0161to treba da \u201eodradim\u201c kada uhvatim vremena, ve\u0107 kao sastavni deo dana. Kao \u0161to ne razmi\u0161ljam da li \u0107u oprati zube ili se istu\u0161irati, tako ne razmi\u0161ljam ni o tome da li \u0107u se kretati. Pokret je postao deo moje li\u010dne higijene. Ne radim to zbog forme, zbog brojki ili zbog nekog budu\u0107eg takmi\u010denja, ve\u0107 zato \u0161to znam koliko se bolje ose\u0107am kada se kre\u0107em i koliko mi telo to svakodnevno vra\u0107a kroz energiju, dobro raspolo\u017eenje i sposobnost da normalno funkcioni\u0161em. Najva\u017enija lekcija Mo\u017eda nekome to zvu\u010di kao skromniji cilj nego obaranje rekorda. Ali \u010desto da bi ponovo krenuli napred treba da usporimo.Posle vi\u0161e od trideset godina u sportu mislim da je upravo to najve\u0107i uspeh, da sa pedeset i kusur godina jo\u0161 uvek imate zdravo telo koje vam omogu\u0107ava da \u017eivite \u017eivot koji \u017eelite.<\/p>","protected":false},"author":2,"featured_media":2502,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"elementor_theme","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[8],"tags":[],"class_list":["post-2501","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-blog"],"blocksy_meta":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2501","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2501"}],"version-history":[{"count":7,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2501\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2511,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2501\/revisions\/2511"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/2502"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2501"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2501"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/optiforma.rs\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2501"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}